Függőségeim

...irhatnám büszkén. Azonban be kell valljam és hol ne vallanám be, ha nem itt ebben a blogban, vasárnap kicsit eltérültem. Foghatnám a barátnőmre, aki séta közben célozgatott rá, hogy kávé helyett sört igyunk a tavasz ezen az igen meleg 20 fokos napján, de a lelkem mélyén az első pillanattól tudtam, ahogy elindultunk, hol kötünk ki. Igy meg se lepődtem, amikor a kávé helyett két búza sört rendeltünk és élveztük a félig zárt kerhelység csendes napsütését. Őszintén szólva régen éreztem olyan jól magam, nem az ital miatt, jó beszélgetés volt, finom volt a sört, ettünk egy pizzát ami fel is szivta a két korsó sört. Persze épp emiatt el is gondolkoztam rajta, hogy akár ki is maradhatott volna a fogyasztás, csak simán beszélgethettünk volna. Mégis volt egy fél óra semmivel nem össze hasonlitható érzés, amikor ellazultam, hatott a szesz és egyszerűen csak élveztem ott ülni. Persze tudom, hogy ez nem normális, bár azon is eltünődöm, hányan élik meg ugyanezt nap, mint nap. Félelmem szerencsére nem jött be, bevallom nagyon tartottam attól, hogy nem leszek képes megállni hétfőn, hogy ne igyak, nehezen is ment.... Igazából még ma is nehéz. Viszont nagyon motivál, hogy eltelt akkor is egy hónap! És, ha minden jól megy úgy zárom a márciust, hogy 29 napot nem ittam.... Húsvétkor egy újabb próbatétel vár rám, tartok is ettől, de nagyon remélem, hasonló sikerrel veszem majd az ország egyik legjobb borlelőhelyének meglátogatását és az utána követő napok nem ivását. :)

Összességében egyébként arra jutottam, nincs értelme piázni, tényleg semmire se jó. Sokat beszélgetek mostanában arról mi a sok, mi a kevés, hol a határ az alkoholizmus és a passzióból iszogatok között. Milyen érdekes az ember, ahogy felmentést ad a saját ivás problémájára. Csak egy kicsit iszom, csak két pohár bort, csak két kis sört, csak két koktélt vagy csak két felest, ez nem sok és nem is sűrűn, csak a hétvégén ittam, meg hétfőn, ja kedden is, szerda talán kimaradt, bár csütörtök biztos nem, pénteken meg jó, hogy iszom, ott a hétvége.... Ezek miatt is egyre jobban azt látom, a határ ott van, hogy nem iszik az ember, és nem ad felmentést magának, semmilyen körülmények között.....