Majd egy hónap eltelt, hihetetlen, hogy rohan az idő. Épp négy hete volt az első hétfő, amikor azt mondtam nem iszok este, nem teszem tönkre teljesen a szervezetemet, elég volt. Fogalmam sincs meddig tart ez ki, nagyon remélem, hogy így marad amíg élek, és ez sokáig lesz. Éveken át mérgeztem magam ezzel a szemét piával. Nem mondom, hogy rossz volt. Imádok bort kóstolni, szeretem a tequilát a házi pálinkát, jó volt a hatására ellazulni, oldottnak lenni, vidámnak. De idővel jöttek a gondok, elhízás, emlékezeti problémák. nagyon rossz vérkép. amik persze lehet nem kizárólag az alkohol okozott, hisz, mint korábban írtam, nem számítottam sose klasszikus nagyivónak. De nem telhet minden másnapom kótyagosan, nem izgulhatok örökké reggel az autóban ülve, vajon az éjfélkor még benyomott sör/bor kimutatható-e a szondába, nem lehetek minden összejövetelen totál részeg, addig fogyasztva amíg bírom szusszal. Be kellett látnom, nem tudok inni. Nem tudok egy pohárral meginni, mert nekem nem létezik egy pohárral. Nem ismerem ezt a kifejezést. Múlthétvégén megpróbáltam egy két pohárral inni, milyen büszke voltam magamra, aztán másnap ezen felbuzdulva benyakaltam két üveg pezsgőt, totálisan ismét berúgva. Persze diszkréten az otthon magányába, mert nyilvánosan már egyre ritkábban ittam. Az életmódváltással megpróbáltam a kajámra is jobban odafigyelni, újra elkezdtem mozogni, nagyon is jólesik, beszereztem a kudzu nevű csodaszert, ami valószínűleg semmit nem ér, de én hiszek benne, nekem használ, ez a fontos, nem? Tegnap volt egy pillanatom, egy nem annyira jó, de végül pozitívan záródott. Feljött hozzám valaki, kérdeztem készítsek-e forralt bort, persze, hogy igen. Elkészült, kb. 8 deci lett. Felesbe megittuk, viszont rendesen felforraltam (egy részét, a másikat már nem annyira), azt hiszem az alkohol nagy részét kiöltem belőle. De még így is belém bújt a kisördög, mi lenne, ha innék még, hisz van itthon bőven…. Nem tettem meg, nem ittam semmit, bevettem a kudzumat, erősen hittem benne és józanul néztem végig az x-faktor fináléját. Ma megint nem fogok inni, és holnap se. Igazából, ha maradok az eredeti számolásomnál ma vagyok éppen 28 napos, ebből igazából egy nap volt nagyon brutális elhajlás, a másik három nap teljesen elfogadható. Nem is olyan rossz érzés. J Csak így tovább. Egyébként a hétvégén megkérdezte valaki, hogy Te már nem iszol? Hogy lehet? Mióta? Majd elismerően így szólt, hát nem biztos, hogy neki lenne megállósága….
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.