Függőségeim

Nem is tudom van-e ilyen szó.

Az ember társas lény elvileg. Ez azzal jár, hogy körbevesszük magunkat barátokkal, párkapcsolattal, családdal, gyerekekkel. De mi van azokkal akiknek ez nincs, vagy ha van is, olyan mintha nem lennének? Ők elmagányosodtak az élet útvesztőjében. Hogy van-e ebből kiút, azt nem tudom.

Nekem sikerült ezt az állapotot teljesen megvalósítani. Talán a tág család maradt, akik szimbolikusan jelen vannak, 2 havonta összejövünk, nagy dolgok nem történnek, együtt vagyunk.

A barátokhoz talán mindig is görcsösen ragaszkodtam, nem találtam az aranyközéputat, ha valaki kellett, akkor ő mindenestül, minden idejével legyen az enyém. Valószínűleg ez is a függő személyiség egy hibája, amit most újra kell építenem.

Élem az egyedüllétemet. Senki sincs, a munka home office, a barátok eltüntek. Ez lehet betudható az ivászatnak is, bár őszintén szolva középiskolában se voltam a társaság lelke, bár akartam az lenni. Talán ez az akarat tünt el, szünt meg. Ami végülis nem jó, mert ennyire egyedül lenni, sose hoz jót. AA ban is azt tartják, ne legyél egyedül. Oké, de kivel legyek? Felmegyek a gyűlésekre, ahol elvileg mindenki nagyon elfogadó, de valójában, nem is tudom, ott is vannak beszólások, előitéletek, bár szeretik azt hinni nincsen.

Csak úgy eszembe jutott ez ma. Még öt hét van addig, hogy fél éves legyek, sose volt ilyen. Remélem kitartok, mert az állapot maga jó, a nemivás jó, a józanság még jobb. :)