Függőségeim

 Régóta gondolkoztam rajta, ki lehet-e tenni a netre egy ilyen blogot. De úgy gondoltam a függőség épp az a téma, amiről senki se mer vagy nem akar beszélni, ugyanakkor így, vagy úgy, de érint bárkit. Nem írom le, hogy függő vagyok, mert egy igazi függő ezt sose fogja leírni magáról. Mitől is függök? Szokásoktól, érzésektől, emberektől, emberek szeretetétől..., és egy két pohártól esténként. Érdekes dolog, mert kábítószert soha nem használtam, sőt cigizni se szoktam. Csak ez az átkozott zug ivás. Persze mondhatni, hogy nem zugba iszok, hisz senki sincs itt aki elől eldugjam.... De bizony van ilyen. Rombolom magam. Pedig a minap beszélgettem valakivel, aki azt mondta a függőségek legnagyobb oka, hogy nem szeretjük magunkat. És tényleg, ha belegondolok nem szeretem magam. Bár ezt már írhatnám múlt időbe is, mert mostanában elkezdtem megkedvelni ezt az embert. Felfedeztem a jó tulajdonságait, azt, hogy vicces, kitart dolgok mellett (na jó önfejű :)), szeret sokat és hasznosan dolgozni, segít azon, aki kéri (bár sokan nem kérik), szeret sportolni sokat... (csak nem látszik annyira - lásd pohár szeretet) Kicsit önismereti írásnak is szánom ezt, és magamnak mankónak, hogy ha visszaesek itt legyen. Vezettem már korábban blogot, ezt szeretném legalábbis egy ideig névtelenül, kortalanul, nemtelenül írni. Persze ez nem biztos, hogy sikerülni fog, és az se, hogy írni fogom. Egyet tudok, nem akarom, hogy a pohár legyen az esti barátom. Nem.... 

Ennek szellemében útjára bocsátom eme naplót. :)